Via Margaritarum: múlt és jelen találkozása

Egy zarándokút élő valóság. Kifejezésre jut benne őseink hite és jelen korunk útkeresése. 1526-ig járták nagyobb számban magyarok a Caminot, szent Jakab útját, vagy a Via Slavicat, a római utat. Nem az ő útjukat kívánjuk teljes hűségében helyreállítani, hiszen kevés adatunk maradt fenn a magyar zarándokok útvonaláról. Hazánk területén még többnyire közös úton haladtak a jelentősebb európai zarándokhelyek felé tartó őseink. Csak tőlünk nyugatabbra alakultak ki a fő csapások. Ezek változatainak számát is szaporítja hogy, elődeink ha egyszer útrakeltek, kisebb nagyobb kitérőket is készek voltak megtenni az "útjukba" eső "kisebb" kegyhelyek meglátogatására.

Ilyen kitérőket is beépítve született meg a Via Margaritarum útvonala. Érinti a középkori Magyarország egyházi központját, a királyok és királynék városát és Budát, Szent Margit sírjával, akinek példája fontos szerepet tölt be a Gyöngyök Útjának spiritualitásában. Ezeket az ősi helyeket, ahol lehetséges volt, a középkori országutak vonalát követve fűzi egybe.

Ezer esztendő magyar és európai zarándokhagyományára építve, a jelen kor egyre erősödő zarándoklási vágyára kívánunk választ adni.

Az élet gyöngyei fűzér lehetőséget teremt olyan lelki tartalommal megtölteni a Gyöngyök Útját, amely a külső utat segít belső utazássá tenni. Reméljük ezzel is gazdagíthatjuk az európai zarándok reneszánszot.