Élménybeszámoló a pünkösdi zarándoklatról (június 11-12.)

... és eljött!

Nagyon szép időben indultunk útnak az Árpád-hídi autóbusz pályaudvarról Pünkösd vigíliáján.
Úti célunk Pilisborosjenő volt, ahonnan elindulva pilisszentléleki megszállással Esztergomba zarándokoltunk Mindszenty József hercegprímás úr sírjához: Istenért, a Hazáért, egymásért és önmagunkért!

Különös helyzetben voltunk, mert egyik FőGyöngy sem jöhetett velünk. Első alkalommal történt, hogy nem csak elfogadni kellett az ajándékokat, hanem magunkat kellett megajándékoznunk.

Jó hangulatban telt a bemutatkozás, és közös erőből minden lényeges információ átadásra került régieknek és újaknak. Hála Istennek, most is voltak olyan zarándoktársak, akik először vállalkoztak az útra. Ilyen volt csapatunk egyetlen férfi tagja Sándor is, akitől a csodálatos Pilisben nagyon sok okosat és szépet tanulhattunk nemzetünkről, történelmünkről.

Egy aranyos kis cica végig ott volt velünk a buszvégállomáson, amíg a bemutatkozás tartott, volt, hogy a kör közepére állt, és szemmel láthatóan élvezte társaságunkat.
Itt kell megjegyezni, hogy ezt a zarándoklatot végig kísérte a Jóisten kedves teremtményeivel való állandó találkozás. És itt nem is csak a csodás madárdalra gondolok, amiben egész utunkon gyönyörködhettünk...
Egy csodás lankás domboldalon vidám nyerítéssel csodaszép barna lovak száguldottak, szinte repültek felénk, mindannyiunk nagy örömére; Pilisszentkereszten a plébános atyánál egy csoda kedves kis pincsikutya és cicák derítettek jókedvre minket.

Az első nap a felkészülés és a várakozás csendjében telt. Ehhez minden körülmény adott volt számunkra.
Az idő csodás volt, pont ideális arra, hogy könnyen át tudjuk adni magunkat a Szentlélekkel való találkozásra történő felkészülésnek.
Hála a nap szentjének, Szent Barnabásnak nemhogy jégeső nem volt, de egész zarándoklatunk során alkalmas időjárás segített minket.

Nagy élmény volt Szentkúton felüdülni a csodás forrás vízétől, és még a kápolnába is bejutottunk.

Mint utóbb kiderült, mindenki nagy szeretettel őrzi szívében pilisszentkereszti állomásunkat, és az ottani találkozást Plébános atyával és háza népével! Sose feledjük a finom minibuktákat (szilvalekvárral), és a kedves, lelkes kántorhölgyet.

Pilisszentlélekre történő megérkezésünk után nem sokkal kiderült, hogy a Pannonia Sacrásokkal együtt körmentben vonulhatunk a felállításra kerülő szép Kereszt után a Pálos kolostorhoz hajnalban.
Így is történt.
Nagy öröm volt találkozni Zsófival és Sárával a dombtetőn!

A felkelő napban fürödve vettünk részt a Pünkösdi szentmisén, és megköszöntük a Jóistennek, hogy mi is ott lehettünk azon a helyen, amit annyi évszázadon át, minden körülmények között, bátor szívű szerzetesek és sok testvérünk megszentelt imájával.

Rövid reggeli után folytattuk az utat Esztergom felé.
A vasárnapi csendszakasz végén egy szép tágas lankára értünk ki, ahol a tájban egy lovas poroszkált dombnak fölfelé, a magasban pedig, egész kicsi fekete pontokként, keringett egy sólyompár. Nagyon szép, és megható volt!
Az útnak ezen a szakaszán egy rövid időre visszatért a tavalyi zarándoklat hangulata, amikor a szántóföld peremén vonultunk a tűző napon, de a Szentlélek végig velünk volt, és most szelíd, bársonyos szellőként simogatott minket.

Esztergomban szeretettel és hálás szívvel tettük le a pilisi virágzó ágat Hercegprímás úr sírjánál. Elénekeltük nemzeti imádságainkat, majd megköszönve a Jóistennek pünkösdi zarándoklatunkat és egymást, elindultunk Budapestre.

Dr. Albert Mária