Történelem

Via Margaritarum: múlt és jelen találkozása

Egy zarándokút élő valóság. Kifejezésre jut benne őseink hite és jelen korunk útkeresése. 1526-ig járták nagyobb számban magyarok a Caminot, szent Jakab útját, vagy a Via Slavicat, a római utat. Nem az ő útjukat kívánjuk teljes hűségében helyreállítani, hiszen kevés adatunk maradt fenn a magyar zarándokok útvonaláról. Hazánk területén még többnyire közös úton haladtak a jelentősebb európai zarándokhelyek felé tartó őseink. Csak tőlünk nyugatabbra alakultak ki a fő csapások. Ezek változatainak számát is szaporítja hogy, elődeink ha egyszer útrakeltek, kisebb nagyobb kitérőket is készek voltak megtenni az "útjukba" eső "kisebb" kegyhelyek meglátogatására.

Ilyen kitérőket is beépítve született meg a Via Margaritarum útvonala. Érinti a középkori Magyarország egyházi központját, a királyok és királynék városát és Budát, Szent Margit sírjával, akinek példája fontos szerepet tölt be a Gyöngyök Útjának spiritualitásában. Ezeket az ősi helyeket, ahol lehetséges volt, a középkori országutak vonalát követve fűzi egybe.

Ezer esztendő magyar és európai zarándokhagyományára építve, a jelen kor egyre erősödő zarándoklási vágyára kívánunk választ adni.

Az élet gyöngyei fűzér lehetőséget teremt olyan lelki tartalommal megtölteni a Gyöngyök Útját, amely a külső utat segít belső utazássá tenni. Reméljük ezzel is gazdagíthatjuk az európai zarándok reneszánszot.

Csukovits Enikő: Külföldi kegyhelyek - magyar zarándokok

Szent Miklós egyike volt a középkor legnépszerűbb szentjeinek, Magyarországon is nagyszámú templomot, oltárt szenteltek tiszteletének. A szent legendája alapján festett számos oltárkép közül mind részletességével, mind művészi színvonalával messze kiemelkedik a 15. század második felében készült jánosréti főoltár, amely a Körmöcbánya közelében fekvő falu Szent Miklósnak szentelt plébniatemplomában állt egykor. A jobb oldali oltárszárny utolsó jelenete a halott, márványkoporsóban fekvő püspököt ábrázolja. A legenda szerint a sír fejénél olaj, lábánál vízforrás fakadt, amely sokak egészségét visszaadta - a táblakép a történetnek megfelelően a szent sírját gyógyulásért felkereső zarándokokat ábrázolja. A kép előterében egy anya térdel, aki halott csecsemőjét fektette a szarkofág közelébe, abban bízva, hogy Miklós közbenjárásával ismt életre kel. Mellette béna, járni is csak térden tudó nyomorék, a gyógyulás reményében. A sír túloldalán öt álló alak: négy különböző korú férfi, egyikük mankóval, és egy asszony. A férfiak közül hárman is viselik a Szent Jakab-ábrázolásokról jól ismert, széles karimájú kalapot, a zarándokok jellegzetes ismertetőjelét. A táblaképen látható férfiakhoz és nőkhöz, betegekhez és egészségesekhez hasonlóan évről évre Európa-szerte sok ezren keltek útra, hogy egy-egy szent csodatévő ereklyéjét felkeressék, köztük magyar zarándokok is feltűntek. Hazai és külföldi, okleveles és elbeszélő forrásokban egyaránt bukkanhatunk zarándokadatra, amelyek léte egyértelműen jelzi, hogy a középkor évszázadaiban Magyarországon sem számított ritka jelenségnek a peregrináció. Név szerint ismerünk néhány híres és kevésbé híres zarándokot, forrásaink alapján többé-kevésbé azt is tudjuk, melyik kegyhelyeket látogatták. Számos krdést azonban az e tárgyban írt tanulmányok feltenni sem mertek: Hányan lehettek a magyar zarándokok? Hova jártak a leggyakrabban? Egyháziak vagy világiak, nemesek, polgárok vagy éppen jobbágyok keltek útra nagyobb arányban? Biztos választ e kérdésekre természetesen sem ma, sem a jövAben nem tudunk adni, az írott forrásokban talált elszórt adatok azonban ma már lehetőséget adnak arra, hogy a legfontosabb tendenciákat felvázoljunk.

Milyen számban zarándokolhattak magyarok a középkorban Compostelába?

A középkori magyar zarándoklatok egyik legalaposabb kutatója Csukovits Enikő. Álljon itt az ő válasza a fenti kérdésre.
"...megbízható forrással a compostelai zarándokokra is rendelkezünk.

A Santiago de Compostelai zarándokút és némely magyar vonatkozásai

Három igen jelentős zarándokút volt a középkorban, melyek napjainkban is a legnagyobbak közé tartoznak. Ezen zarándoklatok: a Szentföld, Róma, illetve Santiago de Compostela. Ez utóbbi zarándokút végpontja idősebb Szent Jakab apostol ereklyéinek, sírjának helye, a középkori galíciai királyság fővárosa, Santiago mellett. Ez az út más néven Szent Jakab útja. A legenda szerint ezen a helyen egy csillag jelezte az apostol holttestét (Campus stellae), amelyet a IX. század elején találtak meg. Bár az apostol galíciai térítő útja valószínű legenda, a későbbiekben idekerült ereklyék nyomán a szent kultusza virágozni kezdett.

Tartalom átvétel